ágnes,

vonzott, mint a jó elektromágnes

-vettem e rímet a hatvanas évekből,

apám fordította hochdeutsche németből,

fülét húzta érte egy kövér némettanár,

hogy mi motiválta, nem tudni azt ma már,

de nem is lényeges, már másról beszélek,

hallgasson csak ide, nyissa fülét, édes,

ülnék most vonatra, elmennék magához,

meginnánk egy teát, megennénk egy lángost,

vagy hogyha szereti a süteményt jobban,

hozatnánk a boltból három kilót nyomban,

maga jól berúgna, aztán ki a hámból,

én meg csak nézném, hogy az asztalon táncol,

aztán csatlakoznék, eljönne a reggel,

az ég úgy nézne ki, mint zavaros tejfel,

hallgatnánk kábultan a madárcsicsergést,

folytatnánk még kicsit a céltalan tekergést,

aztán azt mondanám:"viszonlátás, ágnes"

maga nem engedne, mint fentemlített mágnes,

és aztán örökre együtt maradnánk,

megjárnánk angliát, meg aztán kazahsztánt,

megnéznénk hogyan nő inda fel a fára,

hogy száll a tisztáson a hajnali pára,

hogy szalad a róka a réten keresztül,

aztán néznénk egymást hosszan és meredtül,

aztán megkérdezném:"nem kér még egy teát?"

és aztán szeretném tán örökké magát.